Ugrás a tartalomhoz

Horváth Henrik (művészettörténész)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Horváth Henrik
Született1888. április 3.[1][2][3]
Szászhermány
Elhunyt1941. január 15. (52 évesen)[2][3]
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásaművészettörténész
SablonWikidataSegítség

Horváth Henrik (Szászhermány, 1888. április 3.Budapest, 1941. január 15.)[4] művészettörténész, az MTA levelező tagja (1940).

Családja

[szerkesztés]

Horváth Péter községi jegyző, helytörténész és Boltsess Katalin fia. Felesége Kubelka Anna. Leánya Horváth Annemarie; fia Horváth Harry.

Életútja

[szerkesztés]

Tanulmányait Lipcsében, Münchenben és Bécsben végezte. Ezt követően a budapesti egyetemen szerezte meg doktori oklevelét. Az első világháborúban a szerb, az orosz és az olasz fronton harcolt 1918-ig. 1919 és 1922 között a Futura cég tisztviselője volt, majd 1922 és 1925 között Olaszországban végzett művészettörténeti kutatásokat olasz állami ösztöndíjjal mint a Római Magyar Történeti Intézet tagja. 1922-től 1929-ig a Fővárosi Múzeum segédőre, 1929-től 1935-ig őre, 1935 és 1937 között osztályigazgatója, majd 1937 és 1941 között a székesfővárosi múzeumok központi igazgatója. 1930-tól 1937-ig a Pázmány Péter Tudományegyetemen mint magántanár működött, 1937-től 1941-ig a középkori művészet címzetes nyilvános rendkívüli tanára volt. Halálát gyomorrák okozta.

Fontosabb művei

[szerkesztés]
  • Buda a középkorban (Bp., 1932)
  • Pannoniai antik elemek továbbélése román épületplasztikánkban (Pécs, 1935)
  • A magyar szobrászat kezdetei (Bp., 1936)
  • Zsigmond király és kora (Bp., 1937)
  • Budapest művészeti emlékei (Bp., 1938)
  • Középkori budai fejek (Bp., 1941)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC05727/06526.htm, Horváth Henrik, 2017. október 9.
  2. a b BnF források (francia nyelven)
  3. a b Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2021. február 15.)
  4. Halálesete bejegyezve a Bp. XI. ker. állami halotti akv. 18/1941. folyószáma alatt.

Források

[szerkesztés]